Pár szösszenet

 

Végül is minden nézőpont

kérdése, csak tudni kell, melyik oldalra kell állni, hogy valamit úgy láss,

ahogy az neked jó. Én aztán tényleg meg tudom látni a dolgok jó oldalát. Ha az

úton hazafelé elkap a hasmenés (ahogyan az tegnap történt), én tényleg örülök,

hogy a táskámon van egy külön zseb a kulcsnak és nem kell keresgélni. Annak is tudok

örülni, hogy a hugim hajnalban felkelt, és megkérdezi, hogy milyen szendvicset

csináljon magának… Legalább el
őbb végzek a házimunkával, és délután alhatok

egyet.

 

Én tényleg tök rezignált arccal tudok mindenféle baromságot

fogadni, de azért vannak dolgok, amik verik a biztosítékot. Ilyenek például a

hugim beszólásai. Van az a növény, ami felkúszik a fákra, és ott kis kerek

telepeket csinál (általában a terméseknek). Vidám arccal rámutat, és közli,

hogy „jéééé, madárfészek!”

– Az nem madárfészek – kezdem neki türelmesen magyarázni, hogy

mi is volna az, de
ő belém fojtja a szót.

– Be ne meséld már nekem, hogy nyúlüreg!

Itt szakadt el a cérna és léptem rá erőteljesen

a fékre. 2 perc intenzív röhögés után tudtam csak tovább haladni.

 

Ez a beszólogatás nálunk családi vonás. A vacsoraasztalnál

beszélgettünk apuval a munkáról, azon belül is az egyik munkatársáról. A

történet megköveteli a vulgáris szóhasználatot, így most figyelmeztetek

mindenkit, hogy aki nem bírja az ilyet, ne olvasson tovább! Az a bizonyos

munkatárs lépten nyomon keresztbetesz mindenkinek. Apu mogorva arccal a következ
őt

találta mondani:

– Tegnap amúgy is picsa voltam rá! (Valószínűleg

pipa lehetett szegény kollégára.)

Akkor dobta el az asztalnál mindenki a kanalat, és kezdett el

fejhangon visítani röhögés címszó alatt. Pár picsás szójáték és viccel
ődés

után mindenki a hasát markolászta fájdalmában. Mire a vacsora végére értünk,

szegényt úgy kikészítettük, hogy csak annyit tudott hozzáf
űzni,

hogy „menjetek innen a picsába!”

 

A lényeg, hogy mindenben meg kell találni a humort.

Abban egyelőre semmi vicceset nem találok, hogy végeztem a

sulival, az államvizsgám nem sikerült, és most itt vagyok jogviszony és diploma

nélkül a nyakamban a diákhitellel…

Tovább a blogra »