Pár szösszenet
2011 január 26. | Szerző: SylverVamp |
Végül is minden nézőpont
kérdése, csak tudni kell, melyik oldalra kell állni, hogy valamit úgy láss,
ahogy az neked jó. Én aztán tényleg meg tudom látni a dolgok jó oldalát. Ha az
úton hazafelé elkap a hasmenés (ahogyan az tegnap történt), én tényleg örülök,
hogy a táskámon van egy külön zseb a kulcsnak és nem kell keresgélni. Annak is tudok
örülni, hogy a hugim hajnalban felkelt, és megkérdezi, hogy milyen szendvicset
csináljon magának… Legalább előbb végzek a házimunkával, és délután alhatok
egyet.
Én tényleg tök rezignált arccal tudok mindenféle baromságot
fogadni, de azért vannak dolgok, amik verik a biztosítékot. Ilyenek például a
hugim beszólásai. Van az a növény, ami felkúszik a fákra, és ott kis kerek
telepeket csinál (általában a terméseknek). Vidám arccal rámutat, és közli,
hogy „jéééé, madárfészek!”
– Az nem madárfészek – kezdem neki türelmesen magyarázni, hogy
mi is volna az, de ő belém fojtja a szót.
– Be ne meséld már nekem, hogy nyúlüreg!
Itt szakadt el a cérna és léptem rá erőteljesen
a fékre. 2 perc intenzív röhögés után tudtam csak tovább haladni.
Ez a beszólogatás nálunk családi vonás. A vacsoraasztalnál
beszélgettünk apuval a munkáról, azon belül is az egyik munkatársáról. A
történet megköveteli a vulgáris szóhasználatot, így most figyelmeztetek
mindenkit, hogy aki nem bírja az ilyet, ne olvasson tovább! Az a bizonyos
munkatárs lépten nyomon keresztbetesz mindenkinek. Apu mogorva arccal a következőt
találta mondani:
– Tegnap amúgy is picsa voltam rá! (Valószínűleg
pipa lehetett szegény kollégára.)
Akkor dobta el az asztalnál mindenki a kanalat, és kezdett el
fejhangon visítani röhögés címszó alatt. Pár picsás szójáték és viccelődés
után mindenki a hasát markolászta fájdalmában. Mire a vacsora végére értünk,
szegényt úgy kikészítettük, hogy csak annyit tudott hozzáfűzni,
hogy „menjetek innen a picsába!”
A lényeg, hogy mindenben meg kell találni a humort.
Abban egyelőre semmi vicceset nem találok, hogy végeztem a
sulival, az államvizsgám nem sikerült, és most itt vagyok jogviszony és diploma
nélkül a nyakamban a diákhitellel…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: